δυσφωνία

δύσφωνος

δυσφώρατος
δύσ·φωνος, ος, ον, à la voix ou au son désagréable, Babr. 33, 4 ; D. Phal. 70 ||
Cp. δυσφωνότερος, D. Phal. 69.
Étym. δ. φωνή.