δυσθανατάω-ῶ

δυσθανατέω-ῶ

δυσθάνατος
δυσθανατέω-ῶ [ᾰᾰτ]
1 mourir d’une mort pénible ou lente, Hdt. 9, 72 ||
2 p. anal. traîner une vie semblable à la mort, Plat. Rsp. 406b.
Étym. δυσθάνατος.