δωροδοκέω-ῶ

δωροδόκημα

δωροδοκητέον
δωροδόκημα, ατος (τὸ)
1 le fait d’accepter des présents, corruption, Dém. 236, 2 ; Eschn. 63, 31 ; 84, 6 ; Paus. 7, 12, 1 ||
2 présent, Plat. com. (Ath. 299f).
Étym. δωροδοκέω.