ἐϐένινος

ἔϐενος

ἔϐην
ἔϐενος, ου () ébénier, d’où ébène, bois noir, Hdt. 3, 97 ; Arstt. Meteor. 4, 7, 16 ; Th. H.P. 1, 7, 4, etc. ; Thcr. Idyl. 15, 123 ||
E -ος long devant une voyelle, Thcr. Idyl. l. c.