εἴϐω
εἰδαίνομαιεἴϐω (seul.
prés. et impf. εἶϐον ; pass. seul. prés. et impf.
3 sg. εἴϐετο)
répandre, verser, Eschl. Pr. 400 ; au pass. Hés. Th. 912 ; Soph. Ant. 527 ||
E Act. prés. εἴϐεις,
Il. 16, 11 ;
εἴϐει, Il.
19, 323 ; opt.
εἴϐοι, Od.
16, 332 ; part. εἴϐων, Od. 11, 391 ; impf. εἶϐον, Od. 4, 453 ; 16, 219. Pass. moy. prés.
εἴϐεται, A. Rh.
2, 664 ; Opp.
H. 2, 373,
etc. ; impf.
εἴϐετο, Hés.
Th. 910.
Étym.
cf. λείϐω.