Εἰρέτρια

εἴρη

εἰρήθην
εἴρη, ης () seul. pl. gén. εἰράων, Il. 18, 531 et dat. εἴραις (acc. εἰρέας, sel. Goettling et Koechly) Hés. Th. 804, lieu d’assemblée, d’où assemblée (εἴρω 2).