ἐκμελαίνω

ἐκμέλεια

ἐκμελετάω-ῶ
ἐκμέλεια, ας ()
1 dissonance, DH. Comp. 11 ||
2 fig. négligence, Clém. 1, 369 a Migne ; Zos. 1, 23, 1 ; 4, 50.
Étym. ἐκμελής.