ἐκνεασμός

ἐκνέμομαι

ἐκνεοττεύω
ἐκ·νέμομαι (f. οῦμαι, ao. pass. ἐξενεμήθην)
1 paître, se repaître, Th. H.P. 9, 16, 1 ; fig. Luc. Am. 25 ||
2 mener paître, d’où p. ext. conduire au dehors, Soph. Aj. 369.