ἐκτυπέω-ῶ

ἔκτυπος

ἐκτυπόω-ῶ
ἔκ·τυπος, ος, ον []
1 taillé en relief ; ou relevé en bosse, Ion (Ath. 185a) ; DS. 18, 26, DC. 7, 46 ; Cels. (Orig. 1, 1357 a Migne) ||
2 esquissé : τὸ ἔκτυπον, esquisse, Marcell. V. Thuc. 44.
Étym. ἐκ, τύπος.