ἔμμορε

ἔμμορος

ἔμμορφος
ἔμ·μορος, ος, ον :
1 qui a sa part de, gén. Od. 8, 480 ||
2 abs. qui a son lot, fortuné, heureux, A. Pl. 4, 72.
Étym. ἐν, μείρομαι.