ἔγχος
ἔγχουσαἔγχος, εος-ους
(τὸ)
1 pique, lance,
Il. 2, 389 ;
3, 135, etc.
||
2 p.
ext. épée, Soph. Aj. 286 ; O.R. 969, 1255 ;
Ant. 1236 ;
etc. ; Eur.
Ph. 1413,
El. 700,
etc. ||
3 javelot, trait,
Eur. H.f.
1098 ||
4 fig. arme en gén.
φροντίδος ἔγχος, Soph. O.R. 170, la prudence qui est une arme (contre le danger)
||
E Duel nom.-acc. ἔγχει,
CIA. 2, 677, 2,
33 (367 av. J.-C.).
Étym.
p.-ê. pré-grec.