Ἐνυώ

ἐνῴδιον

ἐνῳδός
ἐν·ῴδιον, non ἐνώτιον, ου (τὸ) pendant d’oreilles, Eschl. fr. 101 ; Plat. (DL. 3, 42) ; Hédyl. (Ath. 345b) ; CIA. 2, 652, a, 17 (398 av. J.-C.), etc. ||
E Sur la forme de ce mot, v. Meisterh. p. 51, 8 ; 61, 4.
Étym. ἐν, οὖς.