ἐπιγνωμοσύνη

ἐπιγνώμων

ἐπιγνωρίζω
ἐπιγνώμων, ων, ον, gén. ονος :
1 qui décide de, juge, arbitre : τινός, Plat. Leg. 828b, etc. ; Dém. 978, 11 ; Plut. Cam. 18, de qqe ch. ||
2 instruit de, expert en : τινός, Sext. Log. 1, 56, en qqe ch. ||
3 qui pardonne : τινί, Mosch. 4, 70, à qqn.
Étym. ἐπιγιγνώσκω.