ἐρυγή

ἐρυγή, ῆς (ἡ) [ῠ] rot, éructation, Erot. 266 ; Diosc. Eup. 2, 13 ; Gal. 3, 69, au pl. Arét. Caus. m. diut. 1, 5 ; Clém. Pæd. 2, p. 219.