εὐάγων

εὐαγῶς

εὐαδίκητος
εὐαγῶς [] adv. purement, saintement, Hh. Cer. 275, 370 ; Phil. 2, 472 ||
E Ion. εὐαγέως, Hh. ll. cc ; A. Rh. 2, 699 ; 3, 1204 ; 4, 1129 ; Opp. H. 5, 418 (εὐαγής 1).