εὐδίολκος

εὐδίοπτος

εὐδιόρθωτος
εὐ·δίοπτος, ος, ον, transparent, Arstt. P.A. 2, 13, 12 ; Th. Sens. 80, 81 ; τὸ εὐδίοπτον, Arstt. G.A. 5, 1, 23, transparence ||
Cp. -ότερος, Arstt. Probl. 21, 8.
Étym. εὖ, διόψομαι.