εὐειδής
εὐείκαστοςεὐ·ειδής, ής, ές,
d’aspect agréable, beau, gracieux, en parl. de
femmes, Il. 3,
48 ; Hés. Th. 250 ; Pd. I. 7, 28 ; joint à
καλή, Xén.
Mem. 3, 11,
4 ; Plat. Crit. 44a, etc. ; en parl. d’hommes, Hdt.
6, 32 ; Eschl.
Pers. 324 ;
Xén. Hell.
5, 3, 9, etc. ; en gén. Eur. Alc. 174 ||
Sup. -έστατος, Hdt. 6, 32 ; Xén. An. 2, 3, 3 ; Plat. Rsp. 535a.
Étym.
εὖ, εἶδος.