εὐεργῶς

εὐερέθιστος

εὐερία
εὐ·ερέθιστος, ος, ον, irritable, irascible, Str. 660 ; Ruf. et Antyll. (Orib. 2, 255, 4 et 412, 6 B.-Dar.).
Étym. εὖ, ἐρεθίζω.