εὔγνωστος
εὐγνώστωςεὔ·γνωστος, ος,
ον :
1 bien connu, familier,
Eur. Or.
1394 ; Lys.
148, 26 ; Eschn. 26, 42 ||
2 facile à connaître,
Plat. Soph.
218e ;
au neutre, Dém.
844, 16 ; joint
à εὐμαθής, Xén. Œc. 20, 14 ; p. suite,
visible, Soph. Aj. 704 ; ||
Cp. -ότερος, Arr. Tact. 1, 3.
Étym.
εὖ, γιγνώσκω.