εὔκαιρος

εὐκαίρως

εὐκάλοιο
εὐκαίρως, adv.
1 à propos, Hpc. Ep. 1285 ; Isocr. 111b, 223e ; Arstt. H.A. 7, 1, 18 ; Plut. M. 1071e ||
2 à loisir : οὐκ εὐκ. ἔχειν, Pol. 5, 26, 10, n’avoir pas de loisir ||
Cp. -ότερον, Plat. Phæd. 78a ; sup. -ότατα, Pol. 5, 63, 13.
Étym. εὔκαιρος.