Εὐκόλυμϐος

εὐκόλως

εὐκόμης
εὐκόλως, adv. avec une humeur facile, paisiblement, Xén. Mem. 4, 8, 2 ; Plat. Phæd. 117c ; Arstt. Nic. 1, 11, 12 ||
Cp. -ώτερον, Plut. M. 235c.
Étym. εὔκολος.