εὐλαϐουμένως

εὐλαϐῶς

εὐλάζω
εὐλαϐῶς [] adv.
1 en retenant avec force, El. N.A. 3, 13 ; 6, 55 ||
2 en prenant ses précautions, avec circonspection, Plat. Soph. 246b ; Pol. 1, 18, 1 ; DS. 13, 12 ; 15, 52 ||
Cp. -εστέρως, Eur. I.T. 1375 ; -έστερον, Pol. 1, 18, 1.
Sup. -έστατα, El. N.A. 3, 13 ; 6, 55.
Étym. εὐλαϐής.