εὔλειμος

εὐλείμων

εὐλείωτος
εὐ·λείμων, ων, ον, gén. ονος, aux belles prairies, Od. 4, 607 ; Hh. Ap. 529, etc. ; Anth. 10, 15, etc. ; fig. en parl. d’une femme revêtue d’un manteau brodé, P. Sil. Ecphr. amb. 288.
Étym. εὖ, λειμών.