εὐμενέω-ῶ
εὐμενέωςεὐμενέω-ῶ (seul.
prés.)
1 intr. être bienveillant, bon, doux, Ps.-Phocyl. 142,
etc. ; τινι,
A. Rh. 2, 260,
pour qqn ||
2 tr. traiter avec bonté, acc. Pd. P. 4, 127 ||
E Opt. 2 sg. εὐμενέοις,
Opp. H.
4, 29 ; 3 sg.
εὐμενέοι, Opp.
C. 1, 9 ;
part. εὐμενέων,
Anth. 9, 485 ;
fém. dor. εὐμενέοισα, Thcr.
Idyl. 17, 62
(var. εὐμενέουσα) ; εὐμενέοντος,
Opp. H.
5, 116 ; εὐμενέοντα, Ps.-Phocyl.
142 ; Anth.
7, 536 ; 11,
376 ; εὐμενέοντες, Pd. P. 4, 127.