εὐμενῶς
εὐμέριστοςεὐμενῶς, adv. avec
bienveillance, Eschl. Ag. 952 ; Xén. Hell. 2, 3, 50 ; Plat.
Phæd. 89a, etc. ||
Cp. εὐμενέστερον, Eur.
Hel. 1298 ;
Plat. Leg.
718d ;
ou εὐμενεστέρως, Isocr.
49b ;
DH. Rhet.
5, 1 ||
E Ion. εὐμενέως, A. Rh. 2, 1277 ;
Thcr. Epigr.
4.
Étym.
εὐμενής.