εὐμετάγωγος

εὐμετάδοτος

εὐμετάθετος
εὐ·μετάδοτος, ος, ον, qui partage volontiers ce qu’il a, NT. 1 Tim. 6, 18 ; τὸ εὐμετάδοτον, M. Ant. 1, 14, libéralité.
Étym. εὖ, μεταδίδωμι.