εὐπράγημα

εὐπραγία

εὐπραγῶς
εὐπραγία, ας () [ᾱγ]
I pass. bonheur, succès, Pd. O. 8, 14 ; P. 7, 18 ; Thc. 5, 46 ; Ant. 120, 14 ; au pl. Thc. 1, 84 ; 4, 17 ; Plat. Leg. 732c ; Isocr. 197b ||
II act.
1 habileté à manier, Plat. Euthyd. 279e ||
2 action de faire le bien, Plat. 1 Alc. 116b.