εὐρυχαίτας

εὐρυχανής

Εὐρυχόρη
εὐρυ·χανής, ής, ές [ῠᾰ]
1 c. εὐρυχαδής, Opp. H. 3, 344 ||
2 à large ouverture, largement béant, Nonn. D. 22, 243.
Étym. εὐ. χαίνω.