Εὐρυκρατίδης

εὐρυκρείων

εὐρυλείμων
εὐρυ·κρείων, οντος, adj. m. puissant au loin, ép. d’Agamemnon, Il. 1, 102, etc. ; Od. 3, 248 ; de Poseidôn, Il. 11, 751.
Étym. εὐ. κρείων.