εὐρύσορος

εὐρύστερνος

εὐρυστήθης
εὐρύ·στερνος, ος, ον, à la large poitrine, au large sein, en parl. de la Terre, Hés. Th. 117 ; du ciel, A. Pl. 303 ; Orph. Lith. 639 ; d’Athèna, Thcr. Idyl. 18, 36, etc.
Étym. εὐ. στέρνον.