εὐσαρκία

εὔσαρκος

εὐσαρκόω-ῶ
εὔ·σαρκος, ος, ον, charnu, qui a de l’embonpoint, Hpc. Aph. 1249 ; Xén. Lac. 5, 8 ; Eschn. 6, 29 ; Arstt. Probl. 1, 34.
Étym. εὖ, σάρξ.