εὐξόανος

εὔξοος

εὐξυλοεργός
εὔ·ξοος, οος, οον :
1 bien raclé, bien poli, p. ext. bien travaillé, Il. 2, 390, etc. ; Od. 4, 590, etc. ||
2 facile à polir, Th. H.P. 5, 6, 4 ||
Cp. -οώτερος, Th. l. c. ||
E Épq. ἐΰξοος, Hom. l. c. ; gén. contr. ἐΰξου, Il. 10, 373.