εὔξοος
εὐξυλοεργόςεὔ·ξοος, οος,
οον :
1 bien raclé, bien poli,
p. ext. bien travaillé, Il. 2, 390, etc. ; Od. 4, 590, etc. ||
2 facile à polir,
Th. H.P.
5, 6, 4 ||
Cp. -οώτερος, Th. l. c. ||
E Épq. ἐΰξοος, Hom. l. c. ; gén. contr. ἐΰξου,
Il. 10,
373.