εὐηκοέω-οῶ

εὐηκοΐα

εὐήκοος
εὐηκοΐα, ας ()
1 obéissance, DS. 41, 55 ||
2 action d’exaucer, bienveillance des dieux, Marin. V. Procl. 1.
Étym. εὐήκοος.