εὐηλάκατος

εὐήλατος

εὐῆλιξ
εὐ·ήλατος, ος, ον [] où l’on peut aller à cheval, faire manœuvrer de la cavalerie, Xén. Cyr. 1, 4, 16 ; El. N.A. 2, 39.
Étym. εὖ, ἐλαύνω.