γαργαλής

γαργαλίζω

γαργάλισμα
γαργαλίζω [ᾰλ]
1 chatouiller, Plat. Phil. 47a ; Arstt. Probl. 35, 6 ; au pass. Arstt. P.A. 3, 10, 8, etc. ||
2 p. ext. exciter, irriter, en gén. Plat. Phædr. 251c.
Étym. γάργαλος.