γένυς

γεοειδής

γεόομαι-γεοῦμαι
γεο·ειδής, ής, ές, semblable à de la terre, T. Locr. 101a ; Arstt. H.A. 1, 23, fin ; 5, 28, 3.
Étym. γῆ, εἶδος ; cf. γεώδης.