γεώδης
γεωλοφίαγεώδης, ης, ες :
1 semblable à de la terre,
terreux, Plat. Phæd. 81c ||
2 tout en terre, terreux,
en parl. d’un sol gras, joint à ἄλιθος,
Xén. An.
6, 4, 5, etc. ; τὸ γ. Arstt. G.A. 3, 2, 17, etc. nature
terreuse ||
Cp. γεωδέστερος, Arstt.
G.A. 3, 1, 31,
etc. ; sup.
γεωδέστατος, Th.
H.P. 5, 9,
1.
Étym.
γῆ, -ωδης.