γοήμεναι

γοήμων

γοηρός
γοήμων, ων, ον, gén. ονος :
1 act. gémissant (son de voix, etc.) A. Pl. 4, 101 ; Nonn. D. 1, 127 ||
2 pass. lamentable, Nonn. Jo. 11, p. 143, 2.
Étym. γοάω.