ἑτεροιότης

ἑτεροιόω-ῶ

ἑτεροίως
ἑτεροιόω-ῶ, rendre différent, changer, Hpc. Acut. 389 ; Plut. M. 559c ; ἑτ. εἴς τι, Arét. Caus. m. diut. 2, 1, changer en qqe ch. ; au pass. être changé ou altéré, Hdt. 2, 142 ; 7, 225 ; Hpc. V. med. 13, Fract. 762.
Étym. ἑτεροῖος.