ἱέρεια
ἱερείαἱέρεια, ας
(ἡ) prêtresse,
Il. 6, 300 ;
Ar. Th.
758 ; Thc.
4, 133 ; Plat.
Phædr. 244b ||
E Trag. ἱερία [ᾱ] Soph.
fr. 401 ; Eur.
Or. 261,
I.T. 34,
Bacch. 1112.
Dor. ἱρέα,
Pd. P.
4, 5. Ion.
ἱρηΐη, Hdt.
8, 104, et
ἱερίη (vulg.
ἱερέη) Call.
Ep. 42
avec ι
long à l’arsis. Qqf.
écrit ἱέρηα dans les inscr. att. CIA.
3, 315, etc.
(v. Meisterh.
p. 37, 20).
Étym.
fém. de ἱερεύς.