ὁμιληδόν

ὁμίλημα

ὁμιλητέον
ὁμίλημα, ατος (τὸ) []
1 sujet d’entretien, de conversation, Plat. Leg. 730b ||
2 société, compagnie, Eur. fr. 218 Nauck ; Luc. Am. 25.
Étym. ὁμιλέω.