ὀμόργνυμι

ὁμορέω-ῶ

ὁμορία
ὁμορέω-ῶ, confiner, être limitrophe de, dat. Plut. Popl. 8 ; Hdn 6, 7, 5 ||
E Ion. ὁμουρέω, Hdt. 2, 33 ; 7, 123, etc. v. ce mot.
Étym. ὅμορος.