ὀρίπλανος

ὅρισμα

ὁρίσμιος
ὅρισμα, ατος (τὸ) borne, frontière, limite : au sg. Hdt. 2, 17 ; d’ord. au pl. Hdt. 4, 45 ; Eur. Hec. 16, etc. ; Plut. M. 122c ; d’où territoire enfermé dans des limites, pays, contrée, Eur. Hipp. 1459 ||
E Ion. οὔρισμα, Hdt. 2, 17 ; 4, 45.
Étym. ὁρίζω.