ὀσιρίτης

ὁσίως

ὁσίωσις
ὁσίως, adv. avec pureté ou sainteté, Xén. Cyr. 8, 5, 26, etc. ||
Cp. -ώτερον, Eur. I.T. 1194 ; Thc. 3, 67, etc. ; sup. -ώτατα, Plat. Leg. 767d, etc.
Étym. ὅσιος.