ὑπάετος

ὑπαί

ὑπαιάζω
ὑπαί [] poét. surt. épq. c. ὑπό devant γ, Soph. Ant. 1035 ; δ, Il. 3, 217, etc. ; κ, Eschl. Ag. 892 ; et devant π, Il. 2, 284 ; jamais devant λ, ν ou ρ, sinon dans les poètes postérieurs.