ὑπερπαλύνω

ὑπερπάσχω

ὑπερπαφλάζω
ὑπερ·πάσχω (f. ὑπερπείσομαι, ao. 2 ὑπερέπαθον, etc.) souffrir pour qqn, Ptol. Tetr. p. 188, 7 ; Eum. 6, 16.