ὑποχάζομαι

ὑποχαίνω

ὑποχαίρω
ὑπο·χαίνω (f. -χανοῦμαι, pf. au sens du prés. ὑποκέχηνα) avoir la bouche entr’ouverte, rester la bouche béante, El. N.A. 15, 1 ; A. Tat. 1, 1.