ὑποκλίνω

ὑποκλονέομαι-οῦμαι

ὑποκλοπέω-ῶ
ὑπο·κλονέομαι-οῦμαι :
1 être pressé, poursuivi : τινι, Il. 21, 556, fuir devant qqn ||
2 être ébranlé en dessous, Q. Sm. 14, 572.