ὑφῶ

ὑψαγόρας

Ὑψαῖος
ὑψ·αγόρας, ου [ᾰᾱ] adj. m. aux propos élevés, sublimes, Luc. Ic. 5 ||
E Ion. ὑψαγόρης, Od. 1, 385 ; 2, 85, etc.
Étym. ὕψι, ἀγορεύω.