ἰαμϐεῖος

ἰαμϐειοφάγος

ἰαμϐέλεγος
ἰαμϐειο·φάγος, ου () [φᾰ] mangeur d’ïambes, en parl. d’Eschine, qui avait été acteur, Dém. 274, 6.
Étym. ἰ. φαγεῖν.